A kalibrálási eljárás a 100g – 60000kg felső méréshatárú III. és IV. pontossági osztályú, valamint a pontossági osztályba nem sorolt olyan nem automatikus működésű mérlegekre vonatkozik, amelyekre a Max/d < 300 000 (d≥ 0,01 g) feltétel teljesül. A nem automatikus működésű mérleg olyan mérleg, amelynél a mérési eredmény létrehozásához kezelői beavatkozás (pl. a mérendő teher felhelyezése) szükséges.
Az eljárás az automatikus kiegyensúlyozású (körszámlapos, billenősúlyos és elektronikus) valamint a tolósúlyos mérlegekre vonatkozik, és nem vonatkozik az egyenlőkarú és a belső felrakó-súlyos mérlegekre.
A kalibrálás során ismert tömegű etalon súlyt vagy súlyokat helyezzük a mérlegre és a mérleg kijelzőjéről leolvassuk a mért értéket. A mérleg hibája a kijelzett érték és az etalon súllyal vagy súlyokkal reprodukált tömegérték különbsége. A mérleg hibája xi terhelésnél
hi= xi – mhi
ahol
· xi a mérleg által jelzett tömeg az i-ik mérlegelés során és
· mhi az i-edik mérlegelés során a mérlegre felhelyezett etalonsúlyok együttes tömegének helyes értéke.
A kalibrálás során hat jellemző terhelési pontot választunk és a méréseket ezeken a terhelési pontokon végezzük. Mivel minden terhelésen csak egy mérést végzünk, ezért az ismétlőképességet jellemző szórást kettő terhelésen végzett mérési sorozatból állapítjuk meg. Egy terhelési ponton (jellemzően mérési határ 1/3-a) elvégzett vizsgálattal állapítjuk meg a nem középpontos, un. excentrikus terhelés hatását.
A kalibrált mérleget a kalibrálás során meghatározott hibákkal, egy részterhelésen és a teljes terhelésen, vagy annak környezetében meghatározott ismétlőképességével, a talált legnagyobb excentricitási eltéréssel, he-vel és a kalibrálás kiterjesztett mérési bizonytalanságával jellemezzük. Ha a kalibrálás során meghatározott ismétlőképesség kisebb, mint a kerekítési hibákat jellemző standard bizonytalanság, akkor ismétlőképességként az utóbbit adjuk meg.